Szerző:

Jó kis próbatétel elé állítottak a gyerekeim. Rákaptunk a Jesus Christus Superstar musical-re, őrült jó még ma is, főleg nagy hangerővel. A kicsiket is beszippantotta, és közben záporoztak a kérdések. - Kinek a palotája az ott? És miért rom? Nem is olyan könnyű egy háromévesnek elmagyarázni azt a kettősséget, hogy a korabeli környezet romokban maradt ránk, másrészt pedig ez díszlet, és ez a két aspektus magyarázza a látványt.

A megértés azzal a példával született meg, hogy amikor ők játszanak, akkor is elég egy pokróc palástnak, egy bot lándzsának, na épp így játszanak ők is ott a filmen. Ez a gondolat rettentően felvidította őket, amellett, hogy nem szűntek meg közvetlen valóságként is látni a történetet.

Aztán jött a kemény dió, Júdás. Először is az alapkérdés: - Ő gonosz? - Ezt szeretik tisztázni. Főleg Fí, aki a három és fél évével, még így tesz rendet egy helyzetben. Különösen, hogy a vitéz, lovag, tűzoltó, kalóz szerepjátékokban, amiket annyira  kedvel, épp ez a lényeg. Jönnek a gonoszok, akiket legyőz a jó. Vagy a jók megmentik az embereket.
Szóval, hogy Júdás gonosz-e? Nem szeretnék nyilvánosan teológust játszani, de a válasz egyértelműen nem. A többi kemény dió, hogy