Kommentszűrés
’13 feb
4
08:32

A miniszterelnök embere - 180 perc Kiss Gábor Istvánnal

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte


A 180 perc az adófizetők pénzéből fenntartott szimpla közszolgáltatás. Olyan, mint hogy a csapból folyik a tiszta, egészséges, iható víz. Nem több és nem is kevesebb.  
A Kossuth Rádió reggeli műsorának megálmodójával, felelős szerkesztőjével és műsorvezetőjével, Kiss Gábor Istvánnal beszélgettünk egy csésze tea mellett, adás után.

Kiss Gábor István
Milyen volt a mai reggel?
A jó értelemben vett „átlagot” hozta. Persze, a minőség picit hullámozhat a háromórás műsor közben is.

Milyen érzés hajnalban elindulni otthonról?
A négyes kelés pocsék. Még sötétben érek be a rádióba. Aztán összegyűlnek a kollégák, nő az izgalom, ilyenkor már nem lehet álmosnak lenni. Adás előtt és alatt még éhséget sem érzek. Nem is lehetne hagyni, hogy elterelje a figyelmünket, hogy aznap a kakaóscsigában épp mennyi kakaó volt… A műsor úgy épül fel, hogy minden vendégre viszonylag kevés idő, öt-nyolc perc jut, koncentrálni kell, s ebből kell kihozni a lehető legtöbbet.

Ez gondolom sokszor nem egyszerű…
A 180 percet mindig annak tudatában kell összeállítanunk, hogy amikor reggel az emberek rádióznak, valójában nem rádiót hallgatnak. Kenik a kenyeret, viszik a gyerekeket az óvodába, keresik a kesztyűjüket. Ezért aztán nem lehet hosszú beszélgetésekben gondolkodni, hiszen ez nem lenne kompatibilis a hallgatók élethelyzetéhez. Soha nem az a probléma, hogy nem telik meg könnyen a műsor, hanem inkább az, hogy mindig több témánk van, amiből ki kell válogatni az aktuális három órára valót. Nekünk a negatív szelekció a dolgunk. Ráadásul egy-egy kérdéssoron belül is mazsolázni kell, hogy csak az igazán lényeges dolgok maradjanak, hiszen ebbe a néhány percbe csak az fér el. Egyszerű, egyenes kérdésekre egyébként lehet tömören válaszolni.

Ehhez viszont nagyon felkészültnek kell lenni…
Ez a mércéje annak, hogy valaki jól csinálja-e vagy sem. Egy rossz kérdéssel el lehet veszíteni akár az egész beszélgetést. Ez élő műsor, itt nincs újrázás, visszalapozás. Ilyen szempontból a rádió a legstatikusabb műfaj. Itt csak mi szerkesztünk, a műsornak pedig végig követhető dinamikájának kell, legyen. Ennek a kulcsa pedig az egyszerűség és egyértelműség.

Mióta dolgozol itt?
A rádióhoz épp tíz éve kerültem, a 180 perc, aminek a születésénél is bábáskodtam, 2006 nyár elején indult. Immár hét éves a műsor. Ez alatt a hét év alatt egyébként keveset változott.

Az egyetlen reggeli rádióműsor, amiben nincs zene.
Igen. Annak idején nagy vita is volt erről, s a mai napig megoszlanak a vélemények. Szerintem a zene ennél a műsornál elkapcsolási faktor, ezért nem szükséges. Sokszor azzal küzdünk, hogy a közlekedési információk, meg az időjárás is alig fér bele a műsoridőbe. Ha a hallgató zenét szeretne hallgatni, választhatja a Bartók vagy a Petőfi Rádió reggeli műsorait, ha viszont tájékozódni szeretne, azt kaphassa meg nálunk, töményen.

A műsor kialakításánál felhasználtatok nemzetközi tapasztalatokat is?
A BBC és az amerikai közszolgálati rádió reggeli műsorát is figyeltük a kezdetekkor, de egyiket sem másoltuk le. A BBC-nél például erősebben van jelen a műsorvezető személyisége, az amerikai közszolgálati adó reggeli műsorában pedig van zene. A mi megoldásunk egyfajta hungarikum. Abból indultunk ki, hogy kizárólag hiteles információkat adunk akkor is, ha mondjuk az aktuális közlekedési helyzetről van szó. Kevéssé köztudott, de a Fővinform és az Útinform csak nálunk jelentkezik be negyedóránként élőben, és adja a legfrissebb információkat. A 180 perc az adófizetők pénzéből fenntartott szimpla közszolgáltatás. Olyan, mint hogy a csapból folyik a tiszta, egészséges, iható víz. Nem több és nem is kevesebb.

Milyen a műsor hallgatottsága?
Kiemelkedő! Nemcsak a közmédián belül, de európai viszonylatban is igen jónak mondható. A napi gyártású műsorok közül biztos, hogy nincs párja. Általában fél hét körül jönnek a hallgatók, s minden esetben hétszámjegyű a hallgatottságunk.

A másik oldalról ez azt kell, hogy jelentse, hogy a műsornak megvan a presztízse.
Igen, a döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy hozzánk érdemes jönni, mert sokan hallgatnak bennünket. A politikusok is pontosan tudják, hogy sokkal több embert érnek el egy itteni bejelentéssel, mint egy sajtótájékoztató tartásával. A mi hallgatóink között tényleg mindenféle ember jelen van, nem rétegműsor.

Van titka a 180 percnek?
Szerintem igen. Egyrészt az, hogy nem csalódik bennünk a hallgató. Ennek pedig az az egyik alapvető oka, hogy nem dolgozunk félinformációkból. Nálunk nincs meg nem erősített hír. Nem foglalkozunk törvényjavasalt-tervezetekkel vagy egy hírportálon megjelent értesüléssel. Ma már mindenki újságíró, bárki bármit leírhat. Nekünk ehhez képest kell pozicionálni magunkat. Az általunk feldolgozott témákról nem derülhet ki néhány nap alatt, hogy az mégsem volt igaz. A másik fontos dolog, hogy próbálunk mindenkinél frissebbek lenni. Ez a műsor tényleg élőben készül: hajnali ötre jön a stáb, s ilyenkor még mindig alakul a műsor. Amit a napilapok reggel írnak, mi már azt is „kidobjuk az ablakon”, mert azoknál is aktuálisabbak igyekszünk lenni. A harmadik tényező, hogy amikor feldolgozunk egy ügyet, mindig a döntéshez akarunk közelebb kerülni, s magukhoz a döntéshozókhoz igyekszünk eljutni a kérdéseinkkel, legyen szó politikáról vagy bármi másról.

Hitelesség meg frissesség meg döntésekhez való közelség egyenlő hallgatottság? Ilyen egyszerű lenne a képlet?
Nem egészen, mert ez önmagában még csak egy szósivatagot eredményezne, amibe bele lehetne fulladni. Nem nélkülözhető a kreativitás folyamatos jelenléte sem. Mindig kell valami plusz is: valami szín, hangulat vagy „figura”. Például nemrég foglalkoztunk egy erdélyi kilencven lelkes kistelepüléssel, Zalánpatakkal, ahol Károly herceg birtoka is fekszik. A falu biogazdálkodásra áll át, mert rájöttek, hogy saját termékeik Európa-szerte jó reklámot kaphatnak Károly herceg jóvoltából. A polgármesterrel beszélgettünk élőben, s a témára rengeteg hallgatói reflexió érkezett, köztük több magyar polgármester is jelentkezett, akik felajánlották segítségüket, tapasztalataik megosztását. Minden adásba kell valami ötlet, valami meglepő, amit mi veszünk észre először. Ez adja meg a sava-borsát.
Hányan pásztázzák a történéseket?
Vasárnaptól péntekig nincs olyan óra, ami ne lenne lefedve egy szerkesztővel vagy műsorvezetővel. Egy szerkesztő egyébként 24 órát visz, s az alatt folyamatosan benne van a hírfolyamban.

A témák aránya hogy alakul?
Nincs két egyforma műsor, hiszen nincs két egyforma nap sem, ügyeket dolgozunk föl. A szerkesztő és a műsorvezető azonos habitussal közelít a témához. Ez pedig nagyon egyszerűen leírható: kíváncsiak rá.

Szerkesztés vagy műsorvezetés?
Más. Jó, hogy mindkettő van, nem is tudnék választani, annyira más a kettő.

Péntekenként Rád esnek a miniszterelnöki beszélgetések.
A miniszterelnöki interjúknak hagyománya van a Kossuth Rádióban, a felkérés is állandó. Véletlenül jött ki úgy a lépés, hogy ezeket a beszélgetéseket én csinálom.

Nem nagy teher ez?
Én élvezem ezeket az interjúkat. Tizenhét hónapja a hivatalban lévő miniszterelnök minden alkalommal bejön reggel a műsorba, élőben válaszol a kérdésekre. Ez ritka dolog, korábban inkább felvételről mentek a miniszterelnöki beszélgetések, megvágott anyagok voltak. Ez egy kivételes riporteri helyzet. Többet is dolgozom vele, mint bármely másik interjúval, hosszasabban készülök fel. A téma pedig rengeteg. Itt arra kell, figyeljek, hogy a beszélgetés a kormány stratégiájáról adjon képet. A miniszterelnök is olyan habitusú ember, aki nem napi ügyekre szeret válaszolni, hanem a stratégiáról szeret beszélgetni, de egy ilyen kétheti sorozatnak nem is feltétlen hírértékben kell erősnek lennie, hanem a fő irányokat kell bemutatnia.

Milyen a kapcsolatod Orbán Viktor miniszterelnökkel?
Nincs különösebb nexusunk. Két perccel korábban esik be a stúdióba, s a vége után rohan is tovább. Ráadásul a beszélgetés után nálunk is jönnek a közlekedési információk. Mindent, amit kérdezni szeretnék, azt bekapcsolt mikrofon mellet, a hallgatók előtt kérdezem.

Ebben a feszes ritmusú műsorban bizonyára előállnak nem vár helyzetek is…
Nagyon kevés az improvizáció. Ugyan csak reggel véglegesedik a műsor, de ez nem jelenti azt, hogy nem hajszálpontosan tervezett. Lehetnek váratlan helyzetek, de a műsorvezetőnek ezt fegyelmezetten kézben kell tudni tartani. Szerencsére kevés olyan helyzet van, hogy valaki nem tud megszólalni, és mentőövet kell dobni. De mindig figyelni kell, és fel kell készülni a nem várt szituációkra. Erre megvannak a technikák, és persze nincs egyedül a műsorvezető sem: ott vannak a kollégák, a stáb.

Hányan dolgoztok egy műsoron?
Nyolc-tizenkét ember állít össze egy-egy adást. Ők mindannyian talpraesett, felkészült kollégák, s ennek a biztonsága ott van minden megszólalás mögött.

Mennyire domináns a műsorvezető személyisége?
A műsor vivőanyaga az információ. Ehhez képest a műsorvezető személye másodlagos, különösebb kommentár nem is megengedett és ez így van jól. Az a jó, ha a műsorvezető személye nem vált ki különösebb reakciókat a hallgatókból. Ma már mindenütt valóságértelmezést látunk, nálunk nem ez zajlik, hanem magát a valóságot próbáljuk bemutatni. Ehhez pedig elegendő kíváncsinak lenni. A véleményalkotás a hallgatók dolga.

Honnan tájékozódsz?
Általában felvételekből. A háttérműsorokat rögzítem és gyorsítva nézem, áttekerem az ismert részeket. A forrásokat egyébként megválogatom, mert kizárólag stabil és ellenőrzött információkkal szeretnék dolgozni, ki kell iktatni a felesleges hírzajt.

Mi történik kilenc óra után?
Megreggelizek. Otthon néha alszom egy-két órát, aztán kezdek készülni a másnapi műsorra. Lazításképp pedig játszom a másfél éves kislányommal. Délután, este pedig jövök vissza a rádióba, mert a stáb együtt készül a következő reggelre. Összeszokott csapat vagyunk, fél szavakból is értjük egymást.

Hobbid van?
Nincs. Szerencsém van, mert nincs is szükségem rá. Nagyon szeretem a munkámat. Gyerekkorom óta ezt, és itt szerettem volna csinálni. Hatévesen, mikor apukám a focipályára vitt, már ott is a hangosbemondó munkája érdekelt. Aztán a Pázmányra is azért jelentkeztem magyar-kommunikáció szakra, hogy egyszer majd a közszolgálati rádióban dolgozhassak. A szakdolgozatomat a Krónikáról írtam, így kerültem aztán lassan a hírműsorok közelébe.

A politika szükséges velejáró vagy szívbéli érdeklődés?
Azon kevesek közé tartozom, akit valóban érdekel a politika: a folyamatok, a mélységek és a részletek is. Persze, pontosan tudom azt is, hogy ezeknek csak egy részét lehet élő adásban megjeleníteni.

A 180 percbe nem fér bele a zene. De otthon vagy az autóban, ha nyugalmat keresel, mit kapcsolsz be szívesen?
A hangszeres, eredeti, letisztult zenét kedvelem, műfajtól függetlenül. De sokkal többet olvasok, mint amennyi zenét hallgatok. Mégpedig kortárs irodalmat. Hoppá, mégis egy hobbi! Egyébként válogatós vagyok mindenben, amit élvezetből teszek. A könyveknél különösen, mert rengeteg rosszul megírt szöveget, cikkeket kell olvasnom. 

Mi van most az éjjeliszekrényeden?
Lackfi Jánost és Jonathan Franzent olvasok, de nagyon várom Háy János új regényét.






Címkék: média 180 perc lotte kiss gábor istván

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr365104331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.