Kommentszűrés
’12 máj
2
19:32

Lelki Zöldségek: Miért jó negyven évesnek lenni?

Írta: Fakirma (Onleány Társasblog)

Szerző: Fakirma


A múlt hétvégén szörnyű dolog történt velem: negyven éves lettem. Nem állítom, hogy váratlanul ért, éppen negyven évem volt felkészülni rá. Azért megviselt nagyon. Gondoltam, jól kitolok a rusnya évfordulóval, és nem ünneplem meg: már idejében figyelmeztettem környezetemet, hogy nincs torta, nincs gyertya, nincs a mostanában oly divatos meglepetés parti, sőt még ajándék sincs, csak rengeteg vigaszdíj, amit én vásárolok magamnak (csuda dolgokat szereztem be, például egy csíkos fürdőruhát, de erről majd máskor). Így történt, hogy a születésnapom egész jó hangulatban telt: erre a napra esett a nagy mosószerfőzés izgalma, sötétedéskor pedig Ember zsebébe gyűrt néhány doboz sört, és kimentünk a kislányokkal kószálni az elhagyatott parkba. Igazán jópofa napunk volt, de este azért szomorúan bújtam ágyba: az ünnepséget megúsztam, de az idő ettől nem állt meg, innentől kezdve már soha nem fogok harminc-valahány éves lenni. Már több, mint egy hete vagyok túl a negyven, úgyhogy volt időm bőven vigasztaló gondolatokat után nézni. Remélem, még kihúzom velük egy darabig.


Először is, már biztosan nem fogok harminc-valahány évesen meghalni, ami a mai világban - ahogy a tévéhíradót elnézem - szép teljesítmény.

 Az is biztos, hogy most vagyok legmesszebb a következő rettegett kerek évszámtól, s ahhoz képest üdének és fiatalnak érezhetem magam.

Engem már durván rág az idő vasfoga, de sokkal több okuk van a rinyára azoknak, akiknek a gyerekük negyven éves. Hogy ne menjünk messzire, itt van például anyám és apám. Még van 26 vidám évem, mire Bendő betölti a negyvenet.

A munkahelyemen végre meg fogják ünnepelni a szülinapomat: kapok piros rózsát, csoki tortát, és egy személyre szóló köszöntőt (nálunk csak a kerek évfordulókat ünneplik).

Vannak olyan betegségek, amelyek engem már nem fenyegetnek. Például már soha nem leszek skizofrén, és ha jól tudom, a szklerózis multiplex veszélye is egyre kevésbé fenyeget. Van egy velem született szívritmus zavarom, a kardiológus (cirka harmincas) legutóbb azt mondta, hogy ne aggódjak, ez a betegség csak fiatal korban okozhat zavarokat, az én koromban már veszélytelen (menjen a fenébe).

A mondás szerint a harmadik X-en túl már az ember felelős a saját arcáért. Ez persze baromság, de most nagyon kapóra jön, s gyorsan kiterjesztem a negyvenesekre is. Húsz évesen a képlet egyszerű: aki szép, az szép, aki rusnya, az tehet bármit, az is marad. Idővel az igazságtalanságok megszelidülnek. Így a nagydudájú iskola szépe néhány gyerek megszülése után lógó mellű ténsasszonnyá válhat, az egykori szürke kisegérnek pedig – egy kis odafigyeléssel – ekkor jöhet el az ideje: torna, fogyókúra, kozmetikus, cseles öltözködés egyre többet számít, én például mostanság remélhetőleg előkelőbb helyet foglalok el a dögösség-hierarchiában a saját korosztályomban (oké, maradjunk a sokgyerekes kategóriánál), mint 20 évvel ezelőtt. Nemrég egy hajdan-volt főiskolai csoporttárs bevallotta, hogy éveken át az egész fiú kollégium rajtam röhögött. Állítólag nem csak csúf voltam, de még szarul is öltözködtem.

Az én nagy tapasztalatokkal rendelkező nőfaló barátom (meglett negyvenes) azt állítja, hogy legjobban a negyvenes nőket szereti: tapasztaltak, sok fortélyt kitanultak, már eltűnt belőlük az ifjonti gőg és hőzöngés, ráadásul a testük is üde. (Valójában tíz éve ugyanezt állította a harmincas nőkről, de ez most kit érdekel?!)

Bár testem kétségtelenül túljutott fénykorán, de csak most kezdem kiheverni a két évvel ezelőtti terhesség-szülés traumáját, s  a csoffadással együtt mégiscsak virágzásnak indultam… És még a lelkiekről nem is beszéltem!

Tulajdonképpen én már mindent kipipáltam, amit az emberek általában kipipálandónak tartanak: tanultam, okosodtam, diplomát gyűjtöttem, karriert építettem, családot alapítottam, túlteljesítettem gyerekszülés és férjszerzés terén is. Most hát sóhajtva dőlök hátra: megcselekedtem, amit megkövetelt a haza... Innentől kezdve az élet már csak láblóga, móka és szórakozás.
 
Kétségtelenül ez a születésnap mérföldkő az Erényes Élet felé vezető úton. Cigaretta, ital, tivornyák,  pasik, hajnalig asztalon táncolás - ebben a korban már megviselik az ember testét-lelkét, szép apránként kezdem megtanulni, miként kell ellenállni az édes bűnök csábításainak.

S ha akad még valaki, akit nem sikerült meggyőznöm, hogy igazi királyság negyven évesnek lenni, az vegye szemügyre alaposan a nyitóképet: a gyönyörű ládát a családom eszkábálta nekem nagy titokban, azért, hogy bebizonyítsák, hogy negyven év nem a világ vége!


Címkék: születésnap öregedés nőiesség fakirma testi/lelki lelki zöldségek

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr945103965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ms.disz 2012.05.02. 19:32:00

És élejenek a nagyfenekü nők:)-mert mindden szentnek maga felé...

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

:)Ez jó, tetszik, ugye nem Petőfi idézet, talán Emil Rulez?

lenke 2012.05.02. 19:32:00

"Csak egészség legyen és térerő"

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

Végre ellentmondhatok: gyönyörűek a gipszes, gyámolításra szoruló életerős férfiak, kivéve, ha a férjemről van szó!:)

Anonymous 2012.05.02. 19:32:00

Vagy amikor egy életerős férfi bottal sántikál (mondjuk lábtörés miatt). Nem járókerettel, ne gondoljátok, hogy gerontofil vagyok! És a férjem is akkor a legaranyosabb, amikor beteg. Olyan jó látni, hogy más is esendő. Nem?

Réka

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

Jó ideje azon gondolkodom, honnan a rokonlelkűség, Réka. Arra jutottam, hogy csak a nem fürdős apuka lehet az a közös nevező, ami ebben "ludas" lehet. Sírok, hogy öregszem, de az az igazság, semmi pénzért nem mennék vissza a múltba, bár az életem mindig is vidám volt, de az önbizalmat, a könnyedséget és a (viszonylagos) magabiztosságot az évek súlya adta meg nekem. Haj, az ősz halántékú pasikról pedig ne is beszéljünk...:)

Anonymous 2012.05.02. 19:32:00

Lányok! Emelt fővel kell megöregednünk! Nem szégyen a kor, sőt. Jómagam tíz évvel ezelőtt jobb sorsra érdemes ideggubanc voltam, én nem sírom mindenáron vissza a húsz éves kort. Egy magabiztos, okos nő sokkal vonzóbb lehet. Nekem például férfiban is kifejezetten tetszenek az őszülő halántékúak.
Az öregedésben jó az okosodás, rossz az, hogy gondolni kell az elmúlásra. Ez nem kellemes, de legalább az ember nem kanászodik el teljesen.

Réka

motymoty 2012.05.02. 19:32:00

Akkor mindketten jól megszívtuk, a rózsaszín nem tartozik a kedvenc színeim közé. Na majd legközelebb jobban igyekszem.

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

Jól tetted Motymoty, hogy végre rászántad magad, és könnyítettél a lelkeden.Most, hogy ezt a terhet lepakoltad, hidd el, a világ sokkal rózsaszínűbb lesz körülötted! Most már én cipelem helyetted. De ezzel te már ne törődjél...

motymoty 2012.05.02. 19:32:00

Ez a három napos dezodor nagyon-nagyon rosszul hangzik. Ezt már többször is szerettem volna elmondani.

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

Ha valakinek nem világos, Anyuka2 az én hivatalos tapsolóemberem, a ládához meg természetesen neki is volt némi köze...
Motymoty, a szív szakad, a célközönséged igénytelen állat lehet, aki talán még háromnapos dezodort is használ...

anyuka2 2012.05.02. 19:32:00

Hát, ezt én is alátámaszthatom, hogy most sokkal dögösebb vagy, mint 20 éve! Amúgy meg nézz má' körül: a 30 éveseket is simán vered. Egy ilyen láda birtokában pedig végképp nincs okod rinyálni!

motymoty 2012.05.02. 19:32:00

Sajnos eddig még nem jött be a reszelt szappan biznisz, mindig beolvasztottam újra a törmeléket, ami elég macerás.

Lehet azért, mert a potenciális vevők nem vesznek elég komolyan.

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

Fene a jódolgodat Motymoty, ilyen jól megy a reszelt szappan biznisz?:)

anyus 2012.05.02. 19:32:00

Motyi, meg lehet oldani úgy h az ember egyre drágább italokat iszik :)

motymoty 2012.05.02. 19:32:00

Isten éltessen! Azért kicsit félve várom ezt a kort, mit fogok csinálni a pénzemmel, ha már a berúgáshoz sem kell?

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.05.02. 19:32:00

Leánykák!
Nagyon köszönöm a kedves soraitokat, az tetszik legjobban, hogy mindenki magát hozta (már amennyit blogos létetek elárul nekem): Timi a kreatív optimista (Hű, Te aztán nem késlekedtél a gyermekvállalással!:)), Lotte a szorongós-pozitív oldaláról közelíti a dolgot, Anyus meg ugye, a mindig praktikus...:)

Timi 2012.05.02. 19:32:00

Isten éltessen :)

De jófej a családod, hogy azért nem hallgatott rád! Engem bizony ünnepeljenek meg majd érett asszony koromban! Lesz akkor egy 17 évesem, egy tízévesem és egy nyolcévesem. És még előttem lesz az élet! :)

lotte 2012.05.02. 19:32:00

Rettenetes ez a szám, ennél csak az borzasztóbb, ha nem következik el. Úgyhogy, előre, hátha én is kapok majd rózsát, csokitortát és egy ilyen pazar ládát! (Az is vigasztaló lehet, hogy az összes barát és barátnő, minden egykori és jelenlegi szerelem együtt öregszik velünk. Így azért elviselhetőbb.) Isten éltessen, Fakirma!

anyus 2012.05.02. 19:32:00

Húszévesen nem hittem h van élet negyven fölött.
Pedig sokkal olcsóbb berúgni is :)
Isten éltessen sokáig!