Kommentszűrés
’12 ápr
22
16:34

Lelki Zöldségek: Cicistop

Írta: Fakirma (Onleány Társasblog)

Szerző: Fakirma

Erről a perverz darabról hallani sem akarok!
Döntöttem, elválasztok. Mert szeretném újra birtokba venni a testemet. Mert vágyom a magányos, háborítatlan éjszakákra. Mert  Emberrel édes kettesben szeretnék utazni. Mert remélem, hogy majd' 10 év szoptatás megóv a mellráktól. Mert nem akarok többet a villamoson közröhej tárgya lenni, ahogy az üvöltő gyerekem a pólómat huzingálja felfelé. Mert szeretném lelkiismeret-furdalás nélkül alkohollal rongálni a testemet. Mert megígértem a barátnőmnek, hogy a nyáron lerázom a családomat, és egy negyven évesekhez méltó tivornya-sorozatba kezdek vele.
Aki próbálta tudja, hogy egy két éves éntudatára ébredt gyermeket leszoktatni az anyai mellekről nem könnyű feladat. Mert rohadtul ért az érzelmi zsaroláshoz (bánatos tekintet kíséretében, mutatóujj az orra szegezve:"Utolsó cicit szejetnék"). Te meg lestrapált vagy, és rövid távon egyszerűbb a konfliktuskerülés. Mert te is tudod, hogy valami nagyon fontosnak, nagyon intimnek értetek a végére, s innentől kezdve egy csodával kevesebb lesz az életetekben.

Bár negyedszer vágok neki ennek az anyát-próbáló feladatnak, de olyan zöldfülűnek érzem magam, mintha először csinálnám. Kínomban körbenéztem, ki, mit ajánl cicistop fronton.

Találtam egy olyan gyógyszertári kotyvalékot, aminek borzasztó íze van. Több gyakorlott anya esküszik rá, hogy ez a tuti megoldás. Elég a ciciket bekenni vele, s a csalódott gyermek undorodva köpi ki az eddig imádott anyai melleket. Anyu meg sóhajtozva tárhatja szét a kezét, hogy "bocsi, én nem tehetek róla, ha nem kell, hát nem erőszak a disznótor". Szerintem álszent megoldás, az ember legalább a gyerekével szemben vállalja döntése következményeit (legalább a kezdetekkor, később aztán úgyis fog sunnyogni eleget).

Ennél egyenesebb megoldás, amit Anyusnál olvastam. Pontosabban nem az ő módszere, hanem a védőnő javasolta neki: le kell ülni a gyerekkel fésztufész, és komolyan megbeszélni vele a dolgot. Ahogy Anyus soraiból kivettem, náluk nem nagyon jött be, konkrétan őt körberöhögte a gyerek, ő meg körberöhögte a védőnőt, vagy valami ilyesmi.

A pszichológia egyik kedvenc vesszőparipája az átmeneti tárgy fogalma: a gyerek érzelmi biztonságát úgy elégíti ki, hogy keres magának valami cuccot, ami helyettesíti az anyját, például elalváskor, vagy amikor érzelmileg kicsit megbillen. Valóban, hébe-hóba látok gyerekeket nyálas rongydarabokkal, meg szétcsócsált plüssállatokkal összebújva, anyu intim szférájában pedig sehol egy kiskorú. Ilyenkor irigykedem, az én gyerekeim soha semmilyen szőrmókról nem akartak hallani rajtam kívül. Amúgy lehet, hogy meg is sértődnék, ha lecserélnének egy molyrágta plüssállatra. Farkas-Ojónak amúgy most akadt egy átmeneti tárgya: amikor megtagadom tőle a cicit, ő szomorúan ül be szoptatós húgom ölébe egy kis potya-anyatejért. Nem egy válogatós kislány. No de csak nem rendelhetem magunkhoz a tesómat erre a néhány átmeneti évre?!

Hallottam olyat is, hogy a gyerek magától köpte ki örökre a cicit. Közeli ismerőseim között is szép számmal akadnak olyanok, akik ezt állítják, de én nem hiszek nekik. Szerintem ez csak egy városi legenda.

Sokan a fokozatosság elvét vallják: reggel és este szopi, napközben córesz. Csak azt nem tudom, éjszaka mi a teendő a hatszázhuszonhat alkalommal, amikor a gyerek ordít, hogy "mamacicimamacici". Keménykedhetek egész nap, de akkor is ott vannak a fránya éjszakák, a gyerek meg tojik a fokozatosság elvére.

Nekem eddig a legsimább módszer az volt, ha teherbe estem. Ilyenkor egyik napról a másikra abbamaradt a cicizés, már magam sem emlékszem, hogy történt, de azt tudom, hogy minden dráma nélkül. Na, de nehogy már megint  idepottyanjon nekem egy gyerek a problémamentes elválasztás kedvéért!


Címkék: gyerek szoptatás anyaság elválasztás fakirma testi/lelki lelki zöldségek

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr895103950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyuka2 2012.04.22. 16:34:00

Basszus, nekem is elválasztási problémáim vannak! No nem a saját 10 hónaposomat akarom leszoktatni, hanem a te Farkas-ojódnak nem tudok nemet mondani, amikor nagy könyörgő szemekkel az ölembe ül, először csak szemérmesen, hogy "valamit akarok", majd egyre egyértelműbben, hogy "cicit akarok, a te cicidet akarom".

anyus 2012.04.22. 16:34:00

Hát igen, veletek megbeszélni sokkal hatékonyabb, mint a gyerekkel :)

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.04.22. 16:34:00

Sebaj, Timi, már kihevertem a sokkot:))
Amúgy úgy próbálom, ahogy mondod, és most, hogy végre "beszélünk róla" (mármint veletek), én is tudatosabb és következetesebb vagyok. A nappali cicizést például már sikerült 1-2-re redukálni, ami nálunk már igen komoly előrelépés..

Timi 2012.04.22. 16:34:00

Fakirma, bocsi, világért sem akartam álmatlan éjszakákat okozni :D

Arra, hogy otthon vagy: akkor nem lehet olyat, ha cicit kér, hogy majd ebéd után? Vagy majd ezt vagy azt csináljuk, és utána? És szép lassan átállni így arra, hogy mondjuk a délelőtt és délután aktív óráiban nem, hanem reggel, este, délutáni alváshoz. Aztán amelyikhez legkevésbé ragaszkodik, azt elhagyva, pl. ha délután mesével is elalszik cici helyett.

Cuckaaaaa, saját blogodon meg nem mondod...? Jaj de nagyon kíváncsian várom a jövőt :)

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.04.22. 16:34:00

Ez a kávézós hasonlat nagyon jó, ráadásul azt hiszem, elég józanul látod a helyzetet. Lehet, hogy a szopi nem is a gyereknek, hanem nekem kell. Eddig mindig sejtettem, hogy lesz még egy gyerekem,és szoptathatok megint, de most már többet nem akarunk, és rémisztő, hogy akkor én már soha nem fogok szoptatni?!
Anyus, én ma estem túl a heti játszón, ráadásul nem is kellett más anyákat hallgatnom, (csak a saját húgomat,ami kifejezett élvezet), de úgy döntöttem, holnap nem megyünk manó klubba, mert nem bírok elviselni több babamama-szagot (ma Ringatón is voltunk, becsületemre legyen mondva).

anyus 2012.04.22. 16:34:00

Az biztos h a kettesben itthonülő életmód sem lendíti előre a projektet, most h jön a jó idő, talán több szabadtéri programmal napközben sikerül elterelnem a figyelmét. Csak ne éreztem volna úgy tegnap is a játszótéri beszélgetéseket hallgatva h menthetetlenül agyrákot kapok.

Anonymous 2012.04.22. 16:34:00

Azért én nagyon meg tudom érteni a kislányodat is Fakrima. Nekem például iszonyú nehéz lenne lemondani a kávézásról, de nem azért, mert koffeinfüggő lennék (kifejezetten gyengét iszok), hanem mert azt jelenti, hogy leülök valakivel, akit szeretek és ellazulok, vagyis lelki szükségletet elégít ki. Ezt esetleg ki lehetne váltani közös süti-evéssel, vagy pisztácia ropogtatással, de kifejezetten megbántva érzem magam, ha a férjem nem akar kávézni.
Amúgy a sógornőm 3 évig szoptatta a harmadikat, már a harmadik évben úgy nyüszögött, mint Te, de azért én nem voltam biztos benne, hogy ez vérre megy. Sőt, azóta is azért vágyik újabb gyerekre, mert milyen jó volt szoptatni. A vérbeli szoptató ősanyák nem tudják azt mondani egy cicire áhítozó totyogónak, hogy nem. Hiába, ez a profi szoptatók tünetegyüttese ...

Réka

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.04.22. 16:34:00

Nem is gondolnátok, hogy mennyi praktikus hozadéka van, ha az ember lánya együtt szül a húgával:))
Cucka, meg sem hallottam az átalvós éjszakákat, gratulálni meg végképp nem gratulálok, nehogy "elkiabálódjék" az egész.
Biztos lehetsz benne, hogy cici témáról lesz még szó, én meg várom a négygyerekes tekintetes asszony beszámolóit!:))

anyuka2 2012.04.22. 16:34:00

No sok okosat nem tudok hozzátenni, Naqylány még nem volt fél éves, amikor a kezemben fogtam a pozitív terhességi tesztet. Nagy lelki traumát nem okozott neki, hogy ezzel együtt a tejem is elapadt. Nekem annál inkább: még erőltettem egy darabig, meg Fakirmához jártunk potyázni. Úgyhogy nekem most óriási diadal (és elégtétel), hogy én szoptathatom az ő Farkas-kölykét.

cucka 2012.04.22. 16:34:00

Most viszont -még nem merem a blogba is leírni-, de kisbéla mióta kinövesztette a kettő alsóját ÁTALUSSZA az éjszakát (4. napja). azaz éjfél előtt valamivel szlopál egy nagyot és reggel 8-ig kitart. tudom, ez csak egy újabb beetetés, valami nagy dobásra készül, így kihasználom és sokat alszom én is. :DDD
a Negyedik meg... tudom magamról, ha nem most, akkor vagyok annyira önző és lusta, hogy soha többet nem kezdeném mindezt még egyszer előröl.

kíváncsi vagyok a módszerekre és hogy miként fog működni az el/leválasztás nálatok. :) (írj majd még róla :) )

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.04.22. 16:34:00

Timi, éjszaka közepén felébredtem, hogy atyavilág, egy év az nem 24 hónap, és, hogy Te 4 évig szoptattál!!:))
Én itthon vagyok, és a kicsi is, így hát a cici mindig kísért. Elgondolkodtam, amit írtál, basszus, miért ne hagyhatnám itt 1-2 éjszakára, akár nem-elválasztva is?! Legfeljebb nagyinak lesz egy rossz éjszakája, de ő amúgy is vacakul alszik...
Cucka, én akkor határoztam el, hogy elválastok, amikor a horror- 16 like-os bejegyzésedet olvastam:) Nem vagy semmi, ott a három apróság, meg az a sok állat, és Te már a negyediken töröd a fejed!
Réka, én a cumisüveget ajánlottam fel a gyerekeknek (csak nem mertem nektek bevallani), és mindannyian ekkor szoktak rá a cumizásra, viszont tényleg működött! Ojónál még ellenállok, s próbálom a nappali szopikat elhagyni(persze most is rajta lóg, ahhoz képest, hogy délelőtt van)

Szofi 2012.04.22. 16:34:00

Jövök nosztalgiázni, ez számomra retro téma, én már legalább fél éve nem szoptatok :)
Az én bölcsességem két módszert ötvöz: a fésztufész és a fokozatosság egyvelegét. Szerintem is mondani kell neki, hogy most már vége lesz a cicizésnek, csak vigyázni kell, mivel indokoljuk. Ha kicsúszott a számon, hogy ő már nagy fiú, azonnal, gondolkodás nélkül lemondott erről a státuszról, ráadásul borzasztó gyanakvóvá vált a nagyfiúsággal kapcsolatban. Mindazonáltal azért tudta, hogy mi jár a fejemben, hogy a cicizésnek van vége, és ez szerintem fontos.

A másik oldal. Először azokat az alkalmakat hagytam el, amikor leginkább ellenálló tudtam lenni, vagyis az este, reggel maradt utoljára. Jó hír, hogy amikor már a napi egy, max kettő volt szokás, nyugodtan leléphettem este is, ha nem voltam ott, simán ment minden cicizés nélkül is.

Így aztán kimaradnak napok, ami mindkettőtöknek nagy lépés, hogy így is lehet.

Anonymous 2012.04.22. 16:34:00

Szerintem is csak a fokozatosság segíthet. Esetleg egy szoptatási tanácsadó adhatna érdemi segítséget, hiszen olyan sokirányú a tapasztalatuk. Szopás-sztrájk, visszaszoktatás ügyben nagyon hasznos, ez saját tapasztalatom.
Meg ez is olyan, mint az elalvás, hogy ha nagyon akarjuk, tutira nem fog bekövetkezni. Talán szerencsésebb, ha először könnyebben elérhető célt tűzöl ki, például, hogy rövidüljenek, maradjanak ki nap közbeni szopizások, ne legyen nyilvános. Lehet, hogy végül beadja a derekát és valami gusztusos pohárat, cumisüveget elfogad, főleg, ha időnként valami nagyon finom van benne.
Amúgy az én legkisebbem már egy ideje csak reggel és este szopizott és én úgy éreztem, hogy akármeddig ellennék így. Néha még megmutatom Neki, izgatottan mutogat, de nem kéri :) Nagyon huncutak ezek a babák.

Réka

cucka 2012.04.22. 16:34:00

Nálam ez az első kettőnél nem volt probléma, zsinórba jöttek idáig, Hunor másfél évesen jött le a szerről (valószínűleg közrejátszott a MInkával való várandósságom cici-érzékenysége is), Mici 15 hónaposan önként és dalolva abbahagyta, hiába kínálgattam tejtől duzzadóimat, ő csak röhögött, meg kitolta a szájából. Hogy Zsiggernyúl most miként intézi, gőzöm nincs. A legjobb lenne, ha a Négyes számú versenyzőnk intézné itt is a piszkos munkát,. :D

Timi 2012.04.22. 16:34:00

Na tizenöt éve még biztosan nem, még kilenc éve se nagyon. Meg biztosan van tényleges elválasztódás is ebben a korban, csak én is mindeddig urbanlegendnek tartottam :)

Kíváncsi vagyok, nekem hogy lesz ezzel a kis harmadikkal, azt gondolom, hogy neki is "jár", ami a bátyjainak, hogy szopizhasson, amíg szeretne. De mondjuk négy évig nem tudnám elképzelni, hogy még egyszer szoptassak. A naggyal kétéves korában már dolgoztam, bölcsis meg ovis is volt, és úgy szopott eddig. Tényleg, Nektek járnak valahova? Mert az ugye a nappali szoptatásokat eleve kiküszöböli.

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.04.22. 16:34:00

Timi, nagyon gratulálok, és irigykedem, hogy ilyen ügyesen csináltátok a srácokkal az elválasztást, valószínűleg nem lihegted túl a témát, és ment minden magadtól.
Anyus, veled meg nagyon együtt érzek (és titokban kicsit megkönnyebbültem, hogy még ti sem jutottatok az elválasztás végére:), drukkolok Nektek és magunknak is!

anyus 2012.04.22. 16:34:00

Tizenöt éve még nem lehetett sokat olvasni a szopisztrájkról, de azért hetekig (!) mindenfélét megpróbáltam amit tudtam, sajnos hiába. A harmadik gyereknél szintén. Két másik gyerekem sztrájkját le tudtam törni :) és aztán kétszer működött is a fokozatos elválasztás. Most meg itt állok az ötödikkel, bután :D

Timi 2012.04.22. 16:34:00

Anyus, én az ebben a korban történő elválasztódásról mindig azt gondolom, hogy csak sztrájk volt, és lehet, hogy vissza lehetett volna térni - de nem voltam a cipődben!

Nagyfiam (itt és most bevallom) 46 hónapig szopott. Kivártam, amíg abbahagyja. Kétévesen még ő is szopott éjjel is, aztán elkezdte átaludni az éjszakát. Magától tért át a reggeli-estire, aztán a csak reggelire, aztán egyszer csak elmaradt.

Kisfiam kétévesen szokott le szinte ugyanúgy, ő is magától és fokozatosan, de akkor már vártam a harmadikat.

Én annyit tettem, hogy azt megbeszéltem velük ilyen kétéves kor körül, hogy csak otthon lehet szopizni. De semmi ilyen drasztikus nem volt. És én nyugodtan megittam egy-egy pohár bort (megiszom most is, négyhónapos a legkisebb) és a kétéves mellől már elmentünk hosszúhétvégézni kettesben. Három napig nem szopott, aztán hazaértünk, és ott folytatta, ahol abbahagyta :)

Olyan nagyon konkrét átmeneti tárgya egyiknek se volt, bár a nagy alszik plüssökkel, a kicsi rongyokkal, de nincs olyan mélységes ragaszkodás.

Mindazonáltal mélységesen megértem, ha kétévesen el akarod választani, csak szerintem se hirtelenül, semmiképpen.

anyus 2012.04.22. 16:34:00

Jaj ennél húsbavágóbb témát nem találhattál volna :(
Nagyjából ott tartok, mint két hónappal ezelőtt, de legalább már rájöttem h az a fő probléma h nincs a szegény gyereknek anyapótló vigasztárgya, tényleg, se ujjszopás, se cumi, se plüssállat, se rongyocska, semmi, csak én :( Így nagyon nehéz.
De bármilyen keserves és hosszadalmas a fokozatos elválasztás, akkor is erősen a hirtelen módszer ellen vagyok. Ötből két gyerekem ugyanis annak idején önmagát választotta el egyik napról a másikra (nem, nem városi legenda, tényleg van ilyen!), az egyik kilenc, a másik 12 hónaposan, és tudom, milyen borzasztó törést jelentett az nekem, gondolom fordított esetben az eredmény hasonló.