Kommentszűrés
’11 dec
2
10:25

Gyerekkori vetítő és bujtatott könyvajánló

Írta: Onleanyblog

Szerző: FiloSzofi

Az Adventi időben valahogy mindig ott lebeg a saját gyerekkor előttünk, a régi karácsonyok hozzátartoznak az újakhoz.  Mintha fóliákat tennénk egymásra, és azon néznénk keresztül: egyik réteg a saját gyerekkor, a másik a társé, a harmadik a jelené és a gyerekeinké, és bizonyára van több is.
(Lehet, szép is lenne egy ilyen vetítés igaziból,írásvetítővel.)



Nem kell idilli gyerekkor ahhoz, hogy az emlékezés elvigyen ahhoz a mézes ragyogáshoz, ahhoz az észleléshez, ahol gondolattalan bőrfelület vagyunk, amit a lepkeszárny is felszánt. Ez a hunyorgó szemhéjon át néző belső szemléle(k)t ragadja magához a szót néha megint, advent idején gyakrabban.

Ha ködös és mellélőtt nyíl az én néhány sorom, akkor az illusztráció legyen művészet, ami bennetek biztos cél felé tart, és betalál, ha kedvetek van hozzá. Idehozok hát két műfajból két két képet, ami nálam egyszerre villant be: Bereményi Géza - Cseh Tamás: Gyerekkorom (és bocsássatok meg, de most Lovasi előadásban, mert itt nagyon elkapott valamit), és hozzátett még egy színt; és Máté Angi Mamója, hogy lebegjetek ti is!

"Tudod, a nyarakban lehetett nézni, hogy jön be a por a szandálba, ha lehúztam, a lábujjaim helye dombokat mutatott. Sárga volt a hajam, olyan, mint az esővizes fazék alá  lapított füvek. A ruháim könnyűek, pedig beléjük ment a forró súlya, vizes izzadása, mégis tudtak lebbenni." (Máté Angi - Mamó. Kolozsvár: Koinónia, 2009. 34.o.)

A könyvről értő kritikát olvashattok mondjuk ITT, de a 2010-ben elnyert Bródy Sándor díj kapcsán ITT is, és vehetitek karácsonyi ajándékötletnek is részemről. Cseh Tamás meg Csehtamás, nincs mit mondani.

Cseh Tamás - Bereményi Géza: Gyerekkor

Csak még egyszer gyere elő
A résből, hol elbújtál, gyerekkorom,
Csak kő legyek, csak bogár legyek,
és engedj újra füveiddel játszanom.
Még lehet, hát bújj elő,
Fában, füvek alatt rejtőzködő, félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtőzködő,

Égő por a lábujjak között
és fényes fűszálak közt csillogó üveg,
Iszap, ragacs és gyors vizek
és szégyen és sötétség és szédület,
Még lehet, hát bújj elő,
Fában, füvek alatt rejtőzködő, félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtőzködő,

Tág égbolt alatt,
Résben kövek alatt futó patak, futó vizek,
Még lehet, hát bújj elő, gyerekkorom.

És egy halk ráadás, csak rajongóknak:


Címkék: ajánló inspiráció advent cseh tamás gyerekkor máté angi mamó filoszofi

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr375103666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bélád 2011.12.02. 10:25:00

hát igen, azért jobb ez, mint a "hasztalan vigasztalom" :)

Szofi 2011.12.02. 10:25:00

Bélám! Ez jó, még a Tandori féle mackó asztalánál is jobb, ott megmarad egy "bárcsak"-nál, ha jól emlékszem.

Szofi 2011.12.02. 10:25:00

Ms.disz, örülök, hogy betalált!

Bélád 2011.12.02. 10:25:00

Azt nem tudom, meséltem-e már...(ha igen, bocs)Szóval hogy nálunk ennek az a neve, mármint a Gyerekkoromnak, hogy a Teknőc dala. Mert volt Zencsinek egy kis teknőce, amit még én varrtam, és elveszett,valószínűleg tényleg. És azt mondta, hogyha ezt a számot elénekeljük, akkor mindig úgy érzi, hogy mégis megvan a kezében :) Szóval minden este elénekeljük, nálunk ez olyan átvezetés a meseidőből az énekidőbe. Hát, ez jutott eszembe most erről, szóval, ha találkozik valaki a teknőccel, akkor szóljon neki, hogy megvan. :)

Ms.disz 2011.12.02. 10:25:00

:)-Szofi,nekem sikerűlt pár kedves pillanatot hoznod
adventre.Köszönöm:)