Kommentszűrés
’11 okt
12
07:29

Teregetem a szennyest

Írta: Fakirma (Onleány Társasblog)


Sokáig próbáltam magammal elhitetni, hogy én vagyok az "aki túlélte az év legpocsékabb hétvégéjét" győztese. Már péntek este hisztérikus visítozással támadtam a munkából hazatérő mit sem sejtő Emberre, majd a változatosság kedvéért egész hétvégén nem szóltam hozzá, viszont agyamba kényszeresen visszatért egy szörnyű vízió, amint én a konyhakést a hátába vágom, engem bebörtönöznek, a gyerekeim pedig állami gondozásban sóvárogva és mindenféle antiszociális hajlamokkal felvértezve várják a nagykorúság elérését.
Szombatra Kórházi Farkasunkat elöntötte a takony, Királykisasszony egész nap bunkerépített, ennek következtében az amúgy is katasztrofális állapotú lakásunk emberek által végérvényesen lakhatatlan hellyé vált, Telhetetlen Bendő közölte, hogy elköltözik otthonról, mert micsoda család az , ahol a Big Mac menüből csak egy adag jár az éhező gyerekeknek, Szendvicsgyereket meg csak úgy, a megszokás kedvéért összességében húsz év szobájában letöltendő szabadságvesztésre ítéltem. Az amúgy is pocsék hangulatot sikerült megspékelnünk egy óvodai kirándulással, ami nagyjából abból állt, hogy a szélvihar közepette egy hegytetőn totál életképtelen papírsárkányokat próbáltunk reptetni egészen a fagyhalál–közeli állapotig. A vasárnapi napunk csak úgy spontán vacakul telt a takonykóros köhögés és az asztmásan sípoló tüdők monotonon duruzsoló kíséretében Mellékesen alattomosan és gyors egymásutánban végérvényesen kilehelte lelkét a mélyhűtőnk, a mosogatógépünk és a konyhai csaptelepünk (misztikus konyhai dögvész?).
Az aktuális hétfői nálunk rendezett baba-mama Lelki Seb-Nyalogatós Kör, néhány telefon és e-mail váltás során drámai helyzetkép tárult elém: nem csak az én hétvégém volt csapnivaló. Valahogy most mindenki padlót fogott. Íme, egy kis ízelítő a minket aggasztó problémákból : Anyuka 1-ék vállalkozása pocsékul megy, az elmúlt néhány nap fejleményei közé tartozik, hogy pályáztak, de nem nyerték meg, máshová is pályáztak, azt megnyerték, de visszavonták a kiírást, illetve egy elkezdett munkát befejezhetnek, de egy fillért nem kapnak az egészért. Anyuka 2-ék bankszámláján milliók hevernek, köszönhetően apukának, aki olyan anális karakterstruktúrával rendelkezik, mint az atom, anyut minden fillérrel elszámoltatja, leértékelt párizsin és kínai piacos lyukas zoknin élnek. Anyuka 3 átesett a második kemoterápiás kezelésen, kihullott a haja, s most nem tudja, parókát, vagy kendőt hordjon-e (a parókába beleizzad, a kendőben hülyén érzi magát). Anyuka 4 teljes lelki válságban van, mert a férj és az állandó szerető mellé beesett egy újabb vitéz, nem tudja, melyiket válassza, mert az ő korában már 3 pasit elgardírozni olyan nagyon nehéz, meg ízléstelen is. Anyuka 5-éknél a múlt héten a családfenntartó apukát egyik napról a másikra kipakolták a munkahelyéről, a családi pótlékon kívül nem maradt más bevételük. Anyuka 6-nak továbbra sem múlik a tyúkszeme. Külföldön élő Anyuka 7-től  kétségbeesett levelet kaptam, hogy a férje elvesztette az összes iratát, ezért a jövő héten nem tudnak elutazni az éppen esedékes ázsiai vakációra. Szóval a környezetemben a kétségbeesés a plafonig ér, függetlenül attól, hogy a haj, az állás, vagy a nyaralás elvesztéséről van szó. Úgy tűnik, ezen a földön valóban relatív minden. És nem árt, ha az ember néha átmegy szemetes-zsák funkcióba, mert óhatatlanul átértékeli a fontos és a lényegtelen dolgokról alkotott elképzeléseit. Én például már nem szekálom a családomat. Na jó, azért egy kicsit igen. Mert tényleg őrült idegesítőek tudnak lenni, de azért mégis csak piszok nagy mázlista vagyok, hogy pont ők pont hozzám tartoznak és ráadásul  mind engem szeretnek!
Zafirma


Címkék: család gondok fakirma testi/lelki

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr755103494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zafirma 2011.10.12. 07:29:00

Kedves Anyuka 8 és Anyuka 9!
Szemét módon a Ti nyomoraitokról megfeledkeztem, pedig pont a blogon olvasott hét eleji helyzetjelentéseitek inspiráltak arra, hogy teregessem a szennyest. Kívánom mindannyiunknak, hogy az angyalok a hétvégi kudarcuk után most jobban odafigyeljenek..

FiloSzofi 2011.10.12. 07:29:00

Régóta meggyőződésem, hogy van olyan lelki légköri klíma, mint az időjárás: mindenki elszenvedi az általános külső behatást, és egyéni eltérésekkel, de reagál.
Talán, hogy épp hogy sikerült az angyalok főztje. A hétvégi tényleg lekozmált. De nálunk kezd oszlani a füst, jönnek vissza a színek.

Lotté 2011.10.12. 07:29:00

Fakirma!

Csatlakozom. Anyuka 8-ként jelentem, nálunk is vacak volt a hétvége, idegesítőek a kicsik és ne szépítsünk, mi magunk is. A helyzet azóta se sokat javult: vasárnapra asztmás fulladással vegyített köhögés, hétfő éjjel a semmiből négy hányás. De ha a kemoterápiás anyuka-társra gondolok, menten elszégyellem magam, és újraértékelek. Szóval..soha rosszabb hétvégét!