Kommentszűrés
’11 jún
9
21:10

Csak nézem az özvegyet

Írta: Onleanyblog

Minap a Bazilikában voltunk gyászmisén. Engesztelés az elnökért, Mádl Ferencért. Egy villanásra láttam csak az özvegyet, aki törékeny termete ellenére elképesztő tartással viselte a halállal járó földi tennivalók gyötrelmeit és a temetést, a szentmisét, az együttérzés zuhatagát.
Ültem a férjem mellett és néztem az özvegyet. Minden temetésen rettegett és reménylő kíváncsisággal figyelem az elhunyt közeli hozzátartozóit. Próbálok leolvasni valami örökérvényűt az arcokról, s önkéntelen a sorsomra gondolok.

Hét éve vagyunk házasok. Ők 1955 óta. Több mint húszezer napkelte és napnyugta! Egy test, egy lélek, gyermek, unokák. De hogyan kel fel újra a nap, ha az Egész kettétörik? És mi? Vajon melyikünk megy át előbb a küszöbön? Kinek a rosszabb, aki előremegy, vagy aki marad? Isten kézzelfogható csodája, hogy az egyetlen bizonyosság tudatába nem őrülünk bele. Nézem a magára maradt özvegyet és csak a gyerekes vágy marad: a földi élet után újra együtt lenni szeretteimmel! Ugye megoldható?! (Lotte)


Címkék: lotte köz/vélemény család. testi/lelki

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr985103381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.