Szerző: Lotte
Most, hogy éveim száma utolérte a cipőméretemet, eljött az idő egy kis számvetésre. A teljesség igénye nélkül megosztom veletek, milyen meglepetéseket tartogatott az elmúlt tíz évem:
Tíz éve ugyanis nem gondoltam volna:
- hogy 37 évesen három gyerek hangos óbégatással köszönt majd azzal a dallal, amit Marilyn Monroe egykor szexin énekelt a szomorú sorsú elnöknek, ám picit másképp: három vigyori, pizsamás kobold előadásában hangzott föl az "Angry birds-day to you!"(Az év egyik legnagyobb poénja volt.)
- hogy pestiből vidéki leszek, s aktív résztvevője egy falusi ovi és iskola programjainak (ráadásul, uram atyám, SZMK tag!), s legnagyobb gyönyörűségem és izgalmam az lesz, hogy egy csoportszobában összezsúfolva meghallgatom valamelyik vérem három soros szerepét
- naivan azt hittem, a házassággal végre annyit lehet valaki élete párjával, amennyit csak akar, nem is sejtettem, hogy a lopott randikhoz képest is alig látjuk majd egymást, s akkor is zömében azonnali tűzoltást igénylő, akut problémákat kell megoldanunk
- hogy kétévente átlag egy kilóval gyarapodom, ami, ha az elkövetkező időkre tekintek, bevallom nem kis csüggedéssel fog el
- hogy leghűségesebb társam a porszívó lesz, amivel a gyerektakony szívása mellett folyamatosan morzsákat és kreatív játékok hulladékait próbálom eltüntetni az útból
- hogy milyen gyorsan tudok majd levágni körmöket hatvan örökké mozgó ujjacskáról
- hogy beállok a családi "buszokkal" fuvarozó anyuka-jártok közé
- és hogy egyszer majd blogot fogok írni...