FACEBOOK 
RSSSzerző: FiloSzofi
 |
| JewelRenee |
Egy négyévessel való beszélgetés nemcsak kihívás tud lenni, de lényegre mutató is. Fí egyébként tankönyvszerűen fejlődő kisfiú, négyéves múlt, és éppen elkezdte foglalkoztatni a halál.
(Óriási mázli, hogy hívő keresztény vagyok, így valódi meggyőződéssel, vagy legalább igaz reménnyel beszélhetek a feltámadásról. Ellenkező esetben mennyire fájna egy laza oviba tartó sétán szembesíteni az elmúlással!)
Sétálunk tehát az oviba, nézzük az új, adventi fényeket:
- Advent első vasárnapja volt, elkezdődött a karácsonyi készülődés!
- Miért készülődünk?
- Mert ha készülődünk, és várakozunk, jobban tudunk majd ünnepelni, és örülni, hogy megszületett Jézus.
- De már megszületett, nem tudod?
- De, tudom. De akárcsak Neked, Neki is van születésnapja minden évben, amikor újra és újra megünnepeljük, hogy megszületett, és ezért milyen jó nekünk.
- Miért jó nekünk?
- Mert tőle tudjuk, hogyan kell élnünk, hogy jó legyen nekünk. Megtanított minket, hogy az a legfontosabb, szeressük egymást, és az Isten is szeret minket, mert a gyermekei vagyunk. És Jézus előtt nem tudták az emberek, mi lesz, ha meghalunk, de Jézus megmutatta, hogy feltámadunk, ahogyan ő.
- Akkor jóóóó, mert én nem akarok meghalni! Mikor halok meg?
- Reméljük, csak akkor, ha már igazán öreg leszel.
- Puff, puff (az ujjaival lövöldöz, minta pisztoly volna.)
