Kommentszűrés
’12 aug
7
08:30

Szanálás melegben, hidegvérrel

Írta: Onleanyblog

Szerző: Lotte

Jelentem, az évek óta esedékes Nagy Családi Újrarendeződés (értsd: házon belüli többlépcsős költözködés) megkezdődött. Az induló lökést az adta, hogy vendégségben voltunk egy magazinba illő, gyönyörű, még újszagú otthonban. Mindenütt falba süllyesztett szekrények, a szekrényekben átlátható rend, sehol a lakásban feleslegesen felhalmozódott tárgytömeg. Átgondoltság és harmónia. 
Aztán hazamentünk és körbenéztünk. Hetedik éve élünk családi házunkban, ahol minden újabb gyerekszületéssel nemcsak a falakon megjelenő barlangrajz-szerű képződmények gazdagodtak úgy 50 és 120 cm közötti magasságban, hanem a család gyarapodásával minden alkalommal belső költözködés is járt. Mostanra odáig jutottunk e különös forgásban, hogy a három gyerek aludt a mi hálószobánkban; mi a gardróbnak indult kis lyukban; több gyerekszobának alkalmas helység pedig lakó nélkül, suvasztóként várta a szebb időket az emeleten. 

Persze, nem racionális okok mentén keveredtünk ide vagy oda, hanem különböző félelmek, szorongások, testvéri viszonylatok szabták a költözködések - külső szemmel talán nem egészen értelmezhető - útját. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy - kényelmes, nagy ház ide vagy oda - az alkalmi hitvesi ágytól már csak résnyire nyitott szekrényajtón keresztül tudtam megközelíteni reggelente ruháimat (a bal felkaromon örökké kék foltokat szerezve a manővertől); a gyerekek ruhatára részint a nappali egyik szekrényébe került; Ő pedig három szobából szedegette össze munkába menet a cuccait. 
Eközben az emeleten létrejött egy játéksuvasztó szoba, ahol színes ikeás vödrökben halmozódtak a babavégtagok, kereküket vesztett autók és különböző játékszettek megmaradt, értelmetlen, de azért ki nem dobott darabjai, egy másik szoba pedig csak a már kinőtt vagy még nagy gyerekruhák tárházául szolgált.
Körülnéztünk, nagy levegőt vettünk, szétszórtuk a gyerekeket a nagyszülőknél és nekiláttunk az elemekkel való gigászi csatának...
Hármas szobacsere, költözködés az emeletre (persze minden gyerekágyat atomjaira kellett szerelni, hogy felférjenek a lépcsőn), és SZANÁLÁS. Méghozzá kegyetlenül, előre megfontoltan és hidegvérrel. Alapszabály: csak nem elérzékenyülni minden rég nem látott játéknál, minden cuki kis ruhácskánál! Elő a 120 literes fekete zsákokkal, és hadd szóljon! Külön a gyűjtőbe szánt ruhák, külön a még használható játékok és kukába az értelmetlen  műanyag dirib-darabokkal!
Harmadik napja tart az új (korántsem a családi együttműködésre alapozó) rendszer kialakítása, azóta kétszer fordultunk teli zsákokkal a Tesco melletti ruhagyűjtő konténernél, és megtöltöttünk egy kukát műanyag szeméttel. Ha valamelyikünk a gyerekekkel folytatott egy-egy telefonbeszélgetés után néhány pillanatra elbizonytalanodott, a másik erőt adott a folytatáshoz. Rettegve vártuk a tegnap estét, mikor hazaérkeztek kihelyezett csapataink. Vajon kinek fog feltűnni aljas szanálásunk? (Én a vizsgálóbíró-típusú középsőnkre gyanakodtam). De láss csodát, örömteli, békés este volt! Az olimpiai érmeink mellett a gyerekek lelkesedése is bearanyozta.
Nagy öröm volt, ami csak akkor fagyott le kissé a szánkról, mikor kipakoláskor kiderült, hogy a mi drágáink egy szatyornyi, nagyszülőktől kicsikart, innen-onnan szerzett új műanyag vacakkal tértek haza... (A mérkőzés állása 1:1, folyt. köv.)


Címkék: család inspiráció lotte

A bejegyzés trackback címe:

https://onleany.blog.hu/api/trackback/id/tr205104097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lotte 2012.08.07. 08:30:00

...mintha szívemből folyt volna tova ez a felsorolás.

anyuka2 2012.08.07. 08:30:00

Pfúj de utálom azokat az akár műanyag, akár fa, akár fém bizbaszkákat, amelyeknek már újkorukban sem volt semmi értelmük, hát még most, darabjaikban. Szerintem minden lakásba kellene egy min. 20 nm-es szoba, ahova ezeket a szarokat lehet besuvasztani! A majd megragasztom játékbaba, a főnöktől kapott görög szuvenír hamutartó, a felújításból maradt alig használt ecset, még egy kicsi van benne testápoló, a nagypapától 25 éve kapott szétfeslett zakó emlékbe, a csak meg kéne találni a párját cipőcske stb.

Szofi 2012.08.07. 08:30:00

Nagyon királyok vagytok!
Nekem is volt egy gyenge kísérletem a nyaralás előtt, de maradt a felrobbant szekrény. Erre jöttünk haza, és erre borult a többhetes szennyes, és én.

De a műanyag vackokkal én is egyre könyörtelenebb vagyok. Bicskanyitogatóan fölöslegesek, és ártalmas szemetek. Néztek is a balatoni lángosozónál, mikor a kicsik automatás bizbaszért nyúztak, hogy micsoda didaktikus állat vagyok: "Nem veszünk olyat, újonnan sincs semmi értelme, csak törött, sosem lebomló szemét lesz belőle." De hát tényleg. Tudjátok, az a drága 200 forintos, ami nagy műanyag gömbben kis műanyag hülyeség.

Fakirma (Onleány Társasblog) 2012.08.07. 08:30:00

No látod, milyen előrelátóak voltatok, most évekig újra lehet behordani a vacakokat a lakásba minden kényelmetlenség nélkül!:)

süti beállítások módosítása