Szerző: Fakirma
Réka, kedves, még adós vagyok a stria elleni csodakrém receptjével, kis türelem, előbb-utóbb megtalálom a tutit, addig is kenegesd növekvő pocakodat valami kommersz bolti gagyival, és olvasd a Te hatásodra kikristályosodott szuperanya-elméletemet! Mára ennyi telik tőlem, bocs, fogadd szeretettel!
Abban az időben, amikor a saját nyomorom kívül még a másoké is érdekelt, sok szórakoztató bejegyzést olvastam a témában. Hamar kiderült, hogy a szuperanyát markáns tünetegyüttes jellemzi, a beazonosítás pofonegyszerű, és önmagában véve is jutalomértékű: az aha-élmény mellett csodálatosan lehet utálni őket. Kutatómunkám eredményeként arra jutottam, hogy a szuperanya karaktere az alábbi jól körülírható sajátosságokban nyilvánul meg:
Fernando Botero képe |
Abban az időben, amikor a saját nyomorom kívül még a másoké is érdekelt, sok szórakoztató bejegyzést olvastam a témában. Hamar kiderült, hogy a szuperanyát markáns tünetegyüttes jellemzi, a beazonosítás pofonegyszerű, és önmagában véve is jutalomértékű: az aha-élmény mellett csodálatosan lehet utálni őket. Kutatómunkám eredményeként arra jutottam, hogy a szuperanya karaktere az alábbi jól körülírható sajátosságokban nyilvánul meg:
- terhessége alatt odafigyel minden falatra, csak egészséges dolgok tűnnek el a bendőjébe, hetente minimum kétszer tornázni jár
- természetes módon, apu kezét fogva, bababarát kórházban szül (császármetszettek eleve kizárva a csapatból)
- ugrándozva távozik a szülészetről a terhesség előtti farmerjában
- gyermekét fél éves korig kizárólag anyatejjel táplálja, a bébitápokat legfeljebb a tévéreklámokból és a te gyereked cumisüvegéből ismeri (főleg ez utóbbiból, mert tévét szinte soha nem néz, inkább a gyerekével élvezi a végtelenített öröm pillanatait)
- fél éves kortól gyermeke fokozatosan tér át a biokosztra
-gyereke testi-szellemi fejlődése megfelel az aktuális szakirodalom legszigorúbb elvárásainak
-az ő testi-szellemi fejlődése is megfelel az aktuális szakirodalom legszigorúbb elvárásainak
-rendszerint a Gyes évei alatt elvégez 1-2 egyetemet, de okájés-s szakképzést mindenféleképpen
-rendszerint a Gyes évei alatt elvégez 1-2 egyetemet, de okájés-s szakképzést mindenféleképpen
-akadnak problémái, de azokat szeretettel, kitartással, odafigyeléssel és egy szipiszupi férjjel az oldalán játszi könnyedséggel megoldja
-gyermekét saját maga neveli, három éves korig az intézményes gyermekmegőrzésről hallani sem akar
-babatornára és ringatóra jár
-mindent jobban tud nálad, tisztán látja hibáidat, elfuserált nevelési stílusodról megvan a véleménye, időt és energiát nem kímélve osztja az észt
-ha te az öngyilkosság határán arra kéred, hogy vigyázzon két órát a kölyködre, ő sajnos pont nem ér rá, de egyébként bármikor, sokkal hosszabb időre is nagyon szívesen... És jó hogy mondod, holnap lesz valami halaszthatatlan dolga, egy kicsit bedobja hozzád a sajátjait, mert te úgyis ráérsz...
-bár gazdag társasági életet él, még soha nem találkoztál senkivel, aki ne utálná őt úgy, mint a szart.
Szerényen jegyzem meg, én is a szuperanyák csapatának oszlopos tagja vagyok (a biomarhaságtól eltekintve, de ezért nehogy már száműzve legyek). Szerencsére ahhoz a különleges alfajhoz tartozom, aki önkritikus hozzáállása mellett az állandó fejlődés híve. Összeállítottam egy kritérium rendszert, ami a tökéletes anyaságba vezető rögös utat szegélyezi. Mert még nekem is kellenek a kapaszkodók. És azért, hogy lássátok, mennyire igényes vagyok.
Szigorú normáim szerint szuperanya:
-törekszik arra, hogy a szoptatást megelőző két órában ne juttasson szeszes ital a szervezetébe (a 2%-os citromos sör üdítőnek számít)
-két naponta felszólítja a gyerekeit, hogy mossák meg a fogukat, mert különben a fognyűvő manócskák szétrohasztják a cuki kis pofijukat
-napi egy-két alkalomnál többször nem üvöltözik velük artikulátlanul, és még annál is ritkábban csapkodja őket kézzel, vagy különböző használati tárgyakkal, akkor sem a frusztráció miatt, hanem jól átgondolt pedagógiai célzattal
-levágja a körmüket még mielőtt letörnek/lerágják azokat
-minden gyereknek fejenként napi húsz perc anyai odafigyelést adagol
-minden reggel külön-külön mindegyiknek tud adni színben, mintában és méretben egymáshoz hasonló két darab tiszta zoknit.
-mindent jobban tud nálad, tisztán látja hibáidat, elfuserált nevelési stílusodról megvan a véleménye, időt és energiát nem kímélve osztja az észt
-ha te az öngyilkosság határán arra kéred, hogy vigyázzon két órát a kölyködre, ő sajnos pont nem ér rá, de egyébként bármikor, sokkal hosszabb időre is nagyon szívesen... És jó hogy mondod, holnap lesz valami halaszthatatlan dolga, egy kicsit bedobja hozzád a sajátjait, mert te úgyis ráérsz...
-bár gazdag társasági életet él, még soha nem találkoztál senkivel, aki ne utálná őt úgy, mint a szart.
Szerényen jegyzem meg, én is a szuperanyák csapatának oszlopos tagja vagyok (a biomarhaságtól eltekintve, de ezért nehogy már száműzve legyek). Szerencsére ahhoz a különleges alfajhoz tartozom, aki önkritikus hozzáállása mellett az állandó fejlődés híve. Összeállítottam egy kritérium rendszert, ami a tökéletes anyaságba vezető rögös utat szegélyezi. Mert még nekem is kellenek a kapaszkodók. És azért, hogy lássátok, mennyire igényes vagyok.
Szigorú normáim szerint szuperanya:
-törekszik arra, hogy a szoptatást megelőző két órában ne juttasson szeszes ital a szervezetébe (a 2%-os citromos sör üdítőnek számít)
-két naponta felszólítja a gyerekeit, hogy mossák meg a fogukat, mert különben a fognyűvő manócskák szétrohasztják a cuki kis pofijukat
-napi egy-két alkalomnál többször nem üvöltözik velük artikulátlanul, és még annál is ritkábban csapkodja őket kézzel, vagy különböző használati tárgyakkal, akkor sem a frusztráció miatt, hanem jól átgondolt pedagógiai célzattal
-levágja a körmüket még mielőtt letörnek/lerágják azokat
-minden gyereknek fejenként napi húsz perc anyai odafigyelést adagol
-minden reggel külön-külön mindegyiknek tud adni színben, mintában és méretben egymáshoz hasonló két darab tiszta zoknit.
-reggelente nem fetreng 10 óráig a meleg pihe-puha ágyban, hanem felkel a nulladikórás iskolásaihoz, és nem engedi, hogy a gonosz mostoha egy égett pirítóssal, sálsapkakesztyű nélkül zavarja bele őket a hajnali zimankóba
-minden nap minden gyerek kap legalább 1fő/darab gyümölcsöt (a cseresznye nem számít)
-nem üvölti le a gyerekek apukáinak a fejét az apukák gyerekeinek jelenlétében
-nem beszél mocskosul, az obszcén vicceit megtartja magának, különösen a kamaszai társaságában
-nem teregeti ki nap mint nap a családi szennyest az interneten laza bloggernek álcázva magát
Láthatjátok, ez már egy szigorúbb elvárásrendszer, s ahogy Katica írta, n>3 esetben (ahol n a gyerekek számát jelenti) szinte teljesíthetetlen. Ennek ellenére arra bátorítok minden három-négy-mégannálistöbb gyerekes anyát, hogy ne adjuk fel! Követendő példaként álljon előttünk zsb creation kirakatmamija, aki 10 darab jólvasalt gyereke élén is mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.
Mellesleg tényleg léteznek természet adta szuperanyák. Én is ismerek egyet, aki a dolgok jelenlegi állása szerint jól megszívta. Szerencsére az igazán jó szülő sosem a haszonelv alapján mérlegel, és ő tényleg ilyen: gőg és megfontolás nélkül, zsigerből végzi profin az anyai teendőit. Sosem irritáló, anyaként ő a példaképem. Három gyereket felnevelt, odaadással, figyelemmel, mindig a legjobb utat keresve nekik. Sosem a trendet követte, hanem a kölykök valódi szükségleteire figyelt. Meg se fordult a fejében, hogy lehetne másképp is csinálni. Nem láttam gondterheltnek, egyszer sem hallottam őt üvöltözni, vagy fenyegetőzni, de hiányzik belőle a bicskanyitogató műmáz is. Azt hiszem, erre a fajtára mondják, hogy olyan igazán normális. Nem volt soha önfeláldozó, de magára keveset figyelt, gondolta, lesz ez még másképp is. Lett. Miután a kölykeit végérvényesen gatyába rázta, 18 év elteltével gondolt egy nagyot, és elkezdett élni. Mellesleg talált magának egy új férjet. A változatosság kedvéért szült neki is egy gyereket.
A már gatyába rázottak érthető módon nem tapsolnak örömükben. Értem én a pszichológiáját és a megsebzett ifjonti lelkeket, de azért mindennek van határa: most teljes erőbedobással az anyjukkal való meghitt kapcsolatot próbálják kiradírozni az életükből, és szépen felsorakoznak az (amúgy tényleg nagyon szerethető) apjuk mögött. Én botcsinálta szuperanyaként jól seggbe rúgnám a büdös kölyköket. Ő csendben kivár, nem erőszakoskodik, és kitartóan adagolja a szeretetet. Mindig annyit, amennyit elfogadnak tőle.
Megszakad a szívem és drukkolok, hogy árulásaik kölcsönösen megbocsátást nyerjenek. Ugye sikerülni fog nekik?
-minden nap minden gyerek kap legalább 1fő/darab gyümölcsöt (a cseresznye nem számít)
-nem üvölti le a gyerekek apukáinak a fejét az apukák gyerekeinek jelenlétében
-nem beszél mocskosul, az obszcén vicceit megtartja magának, különösen a kamaszai társaságában
-nem teregeti ki nap mint nap a családi szennyest az interneten laza bloggernek álcázva magát
Láthatjátok, ez már egy szigorúbb elvárásrendszer, s ahogy Katica írta, n>3 esetben (ahol n a gyerekek számát jelenti) szinte teljesíthetetlen. Ennek ellenére arra bátorítok minden három-négy-mégannálistöbb gyerekes anyát, hogy ne adjuk fel! Követendő példaként álljon előttünk zsb creation kirakatmamija, aki 10 darab jólvasalt gyereke élén is mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.
Mellesleg tényleg léteznek természet adta szuperanyák. Én is ismerek egyet, aki a dolgok jelenlegi állása szerint jól megszívta. Szerencsére az igazán jó szülő sosem a haszonelv alapján mérlegel, és ő tényleg ilyen: gőg és megfontolás nélkül, zsigerből végzi profin az anyai teendőit. Sosem irritáló, anyaként ő a példaképem. Három gyereket felnevelt, odaadással, figyelemmel, mindig a legjobb utat keresve nekik. Sosem a trendet követte, hanem a kölykök valódi szükségleteire figyelt. Meg se fordult a fejében, hogy lehetne másképp is csinálni. Nem láttam gondterheltnek, egyszer sem hallottam őt üvöltözni, vagy fenyegetőzni, de hiányzik belőle a bicskanyitogató műmáz is. Azt hiszem, erre a fajtára mondják, hogy olyan igazán normális. Nem volt soha önfeláldozó, de magára keveset figyelt, gondolta, lesz ez még másképp is. Lett. Miután a kölykeit végérvényesen gatyába rázta, 18 év elteltével gondolt egy nagyot, és elkezdett élni. Mellesleg talált magának egy új férjet. A változatosság kedvéért szült neki is egy gyereket.
A már gatyába rázottak érthető módon nem tapsolnak örömükben. Értem én a pszichológiáját és a megsebzett ifjonti lelkeket, de azért mindennek van határa: most teljes erőbedobással az anyjukkal való meghitt kapcsolatot próbálják kiradírozni az életükből, és szépen felsorakoznak az (amúgy tényleg nagyon szerethető) apjuk mögött. Én botcsinálta szuperanyaként jól seggbe rúgnám a büdös kölyköket. Ő csendben kivár, nem erőszakoskodik, és kitartóan adagolja a szeretetet. Mindig annyit, amennyit elfogadnak tőle.
Megszakad a szívem és drukkolok, hogy árulásaik kölcsönösen megbocsátást nyerjenek. Ugye sikerülni fog nekik?