A mai Válaszban Zsuppán András ír arról a "kíméletlen fogyókúráról", amelyre a kormányzat kárhoztatta  a felsőoktatást. Az új szabályozás szerint valóban radikálisan, 53 ezerről 34 ezerre csökkent az államilag támogatott férőhelyek száma, további 15.500 hallgató pedig részösztöndíjasként tanulhat, azaz az állam fele részben fedezi tanulmányaik költségeit. A többieknek pedig fizetni kell. Nem is keveset.

Tudom, nem elegáns két megszerzett diplomával a zsebemben (igaz, az egyikért kőkeményen fizetnem kellett, dolgoztam is érte) az újabb generációk esélyeinek csökkenését helyeselni, mégis van néhány megfontolás, ami vitatkozásra késztet a cikk írójával, aki "elvesző, záródó kapuk előtt álló nemzedékről" ír.

Egyfelől sajnos tudomásul kell venni, hogy nincs pénz a nagy rendszerek változás nélküli továbbhordozására,  ugyanis egyszerűen nem bírja el az ország. A napjainkban dívó életforma, a hosszadalmas, halogatott diplomaszerzéssel, a családalapítás sokszor végleges prolongálásával  egyszerűen nem finanszírozható tovább. A felsőoktatás minősége pedig a gomba mód megszaporodott, finoman szólva is egyenetlen minőségű képzésekkel és a felduzzadt létszámmal lassan ellehetetleníti a minőségi tanulás esélyét. Eközben tovább tolja ki az oktatásban eltöltött időt, hisz a diploma értéke közelít az érettségiéhez, s legfeljebb posztgraduális képzéssel, doktoranduszként érhető el a korábbi egyetemi színvonalú tudás megszerzése, ami újabb éveket jelent.
Annak idején, a töri szakon kétszáz-valahányan hömpölyögtünk egy évfolyamban, sokan nyolc évig is húzva a diplomaszerzést, s utána teljesen más pályán helyezkedve el. Természetesen nem csak a piszok ragadt ránk, hanem gondolkodásmód, áttekintő- és elemzőképesség is, bizonyára, de a felsőoktatásból kikerülve és (jó esetben) egy munkahelyre bekerülve, sokszor bizony sután-bután, használható ismeretek nélkül kell újrakezdeni a tanulást. Igenis baj van egy olyan rendszerrel, ahol egyetemi végzettségű fiataloknak félnapos munka megírni a munkahelyen egy hivatalos levelet, s ahol tömegesen más munkát végeznek a diplomások, mint amire éveken át készültek.
Csak egy profán példa. Ha belekukkantunk a Maradj Talpon! című televíziós vetélkedőbe, a játékosok nagy része diplomás (én szinte mindig közgazdászokba botlottam), akik totál más területen tevékenykednek, mint amit tanultak. Nem ritka a többdiplomás fiatal, akiket megkérdezve, hogy lehet, hogy ennyi végzettségük van, többnyire ilyesmi válaszok érkeznek: "érettségi után még a jog érdekelt, aztán megtetszett az esztétika, most úgy gondolom, inkább mégis mediavisztikával foglalkoznék". Csak épp sem tömeges polihisztorképzésre, sem hobbifinanszírozásra nincs pénz.
Fontosabb lenne egy erős alapképzés, a középiskolai képzés és az érettségi színvonalának emelése, egy emeltebb színvonalú, kisebb létszámú felsőoktatás és a felsőfokú szakképzések fejlesztése. Ezek ugyanis használható tudást adhatnak a fiatalok kezébe, s talán az időt sem veszik el ilyen eltúlzott mértékben a családalapítás elől.
Egyébként pedig ilyen népesedési mutatók mellett néhány év múlva ismét újra kell gondolni a a felsőoktatási férőhelyek számát, hisz még ennyi helyre sem lesz szükség, s akkor aztán tényleg kevés diplomás marad talpon.