FACEBOOK 
RSSSzerző: Fakirma
Akinek iskolás korú gyereke van, bizonyára ismeri a "húzás" nevezetú, adventi időszakot bonyolító néphagyományt. Ilyenkor tűnik fel egy - rendszerint gyereked számára is - ismeretlen nevű osztálytárs fantomképe, akinek az iskolai karácsonyi bulira ajándékot kell rittyenteni. A helyzet tovább bonyolódik, ha a pedagógus abból a közösségépítő-kreatív fajtából való, aki ragaszkodik a saját készítésű meglepetéshez. Amikor a beiratkozáson Szendvicsgyerek osztályfőnökét megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt a Karácsonyt nem ússzuk meg egy Hello Kitty-s ceruzatartóval, vagy egy ifjúsági kalandregénnyel. Hetek óta azon agyalok, mi a fenét készítsünk kézművességben analfabéta Szendvicsgyerekemmel.
Végül elkocogtam a kreatív boltba, beszereztem egy kis fadobozt dekopázs-lakkal együtt, majd itthon a sportújságból kivágott focisták képeivel feldíszítettük a dobozt (idei fantomgyerekről annyit tudunk, hogy szereti a focit).Az eredmény katasztrofális lett. Ronaldihno szalvéta-technikával nem hétköznapi élmény! És ekkor jött a mentő ötlet. Kitaláltam, hogy a dobozt megtömjük saját készítésű csokoládéval. Beszereztem a szilikonos csoki kiöntő formát (ha már cicire nem futja), mikróban megolvasztottuk az akciós Milkát, s egész délután csokit készítettünk: rumos-meggyeset, mogyorósat, marcipánosat, csokidrazsésat, diósat, Gombóc Artúr a Kánaánban érezte volna magát nálunk. Elhatároztuk, hogy az összes rokont karácsonyra csoki-angyalkákkal fogjuk meglepni. A konyhai nagytakarítás idén elmarad. Én pedig pár kiló plusszal futok neki az ünnepeknek.
