Meglepetten üdvözöltem a Pozsonyi Pagonyban Csonti reinkarnációját, a Nagy szamóca-vadászatot. Emlékeztek még gyerekkorunk társasjátékából a két éhes kutyusra, akiket az általunk lerakott utakon kellett az elemózsia felé terelgetni? Évek óta kutatok a családi pince kincsei között az egykor imádott társas után, mindhiába, csak hülye fényképalbumokat találok az öcsémről… Örömmel jelentem, hogy az űrt, amit Csonti hagyott maga mögött a társasjátékok világában, most méltó utód tölti be! Külön gyönyörűség, hogy a gyerekszobánkat elárasztó Disney giccsek idejében egy olyan játék kerülhet a karácsonyfánk alá, ahol nem Hófehérke és Sellőlány lohol a Herceg után, hanem  drága jó Boribon és Annipanni vetélkedik a legügyesebb szamócagyűjtő címért.

Ennél jobb ajándék nem is kell egy óvodásnak: a játék már egyszer a ködös múltban bizonyított, a grafika remek, a kivitelezés esztétikus, az ára megfizethető (2790 Ft, ha interneten rendeled meg), s kitűnő kezdő darab ahhoz, hogy gyermekünket elindítsuk a társasjátékok sűrű rengetegében. Hitem szerint a társas mint műfaj szülőbarát: kevésbé pusztítja a lakást és az agyat, mint bármilyen más gyerekjáték (ld. Lotte Legózni jó! bejegyzését!), az indulatok levezetésének remek projekciós felülete (gonosz mostohát a valóságban kiirtani csúf dolog, a Rizikóban lesöpörni a világ felszínéről dicsőség), s tapasztalataim szerint a  szobafogságon kívül a gyerekek kordában tartásának leghatékonyabb módja. Érdemes már a kezdeteknél energiát feccölni a társas projektbe, később kamaszostul megtérül! Óvodásokkal felfegyverzett anyuk, apuk! Indulhat a nagy szamóca-vadászat!