Hamar Zsolt "magyar és karmester". Aki Zürichből levelet írt a minap. A Dörner-kinevezés ürügyén felkorbácsolt szenvedélyek hullámai elérték őt is. Levelében, melyet a Népszabadság közölt, a tragikus  sorsú Dohnányi-unoka, Christoph von Dohnanyi tegnap esti operaházi fellépésének lemondása kapcsán gördíti tovább a hólabdát. 

Megvédi a mestert, de lássuk, miért is? "Az ellene irányuló nemtelen, olcsó politikai népszerűség-hajhászásból fakadó támadások – még hogy pert fontolgat ellene a Magyar Állami Operaház! – azonnal egységbe forrasztanák a világ kiemelkedő zeneművészeit, hogy azután hosszú évekre bojkottáljanak mindenféle budapesti vendégszereplést, legyen az a Magyar Állami Operaházba vagy más helyszínre tervezve. Akkor pedig szellemi életünk valóban azzá válna, aminek Ady Endre leírta: Ugar, magyar Ugar. Hátrább tehát az agarakkal, politikus urak és lakájaik! Ez nem az a szféra, ahová a politikai populizmus, az olcsó népszerűség-hajhászás elérhet."- írja a művész.
De bocsásson meg a világ, miről is van szó?! Ha ezek szerint holnap egy nem kedvünkre való kinevezés történik a világ bármely intézményének élén, mondjuk szélsőséges liberálist neveznek ki egy New York-i színház élére, egy konzervatív művész következmények nélkül lemondhatná egy MÁSIK (!) intézményben való, szerződéssel megpecsételt fellépését?! Ez lenne a demokrácia és a jogállam működésének normális menete? Svájcban ez tényleg így van?! És mindezt épp egy magyar művész akarja lenyomni a torkunkon. Hűha!