Találós kérdés: Rió, Velence, Debrecen; mi a közös bennük? Talált, süllyedt. Valóban. Az évről-évre visszatérő karnevál.

Igaz, Debrecenben nem a hústól búcsúznak ilyenkor (carne=hús, levare=Isten veled), immár 42 esztendeje augusztus 20-hoz kapcsolódik a virágpompás felvonulás. A debreceni virágkultusz egyébként jóval régebben, már az 1910-es években kezdődött, akkor virágkorzó volt a főutcán, ami aztán motorizálódott: a fura, járgányok platójára papundekliből álmodnak virággal borított szobrokat a tervezők. Igazi tradíció a virágkarnevál: a város újra és újra nagy levegőt vesz, nekirugaszkodik, s a hagyomány nemes, kötelező erejének engedve megrendezi - és nem is akárhogy! - a virágpompás felvonulást.

Debrecen lélekszáma ilyenkor a helyiek egybehangzó elmondása szerint megduplázódik, de még a legnagyobb tömeg idején is jóval élhetőbb, mint a budapesti tűzijáték alatt a főváros. Pedig sokan el is hagyják ez időre a várost, egy fiatal szervező lány például elmesélte, hogy hiába volt a több tucat telefon, a kapott négy tiszteletjegyet képtelen volt elsózni rokonai és ismerősei között, mind menekülőre fogták a virágkarnevál napjaira.

Mi először jártunk a neves cívis eseményen. (A családból azt hiszem én vártam leginkább, mint virágrajongó kíváncsi voltam az attrakcióra.) A tizenhárom kivirított kocsi nem adta könnyen magát: négy óra alatt vonultak be fúvószenekarok és néptánccsoportok, hastáncosok és mazsorettegyletek előadásaival tarkítva a nagyerdei stadionba. A melegben két óra kitartó tapsolás után a figyelmünk kezdett lankadni, de egy-egy nívós produkció mindig újratöltötte a lemerülő telepeket. Az mindenesetre megállapítható, hogy országos a trend, s ez alól a hajdúságiak sem kivételek: jóval több fiatal táncol mazsorettcsapatban, mint néptánccsoportban. A csillogó-villogó ruhák, a látványos, sok színes eszközzel segített, viszonylag egyszerű mozgások és a kísérő ritmusos zenék kiütéses győzelmet arattak az eszköztelenebb, bonyolultabb lépésrendű hagyományos táncokkal szemben. (No, persze nem a minőség versenyében.)

De térjünk vissza a virágokhoz. Akadtak történelmi ihletettségű, művészi irányultságú és mesés, kimondottan gyerekeknek szóló virágkompozíciók. A versenyen kívül eső, magyar koronázási jelvényeket formáló kocsi vezette fel a ringbe szálló virágkölteményeket. Szépek voltak a történelmi jelenetek: Nagy Lajos király városi oklevelet adományoz Debrecennek (csodaszép volt a királyi palást szalmarózsából kirakva), vagy épp Cegléd kocsiján Kossuth mondja toborzó beszédét. De ott volt Kölcsey is talpig bronzszínű babérban, oszlopfők alatt. A kocsik készítői a gyerekekre is apelláltak: Roary autó, gumimaci és Ford T-mobil kínálattal, az enyéim ez utóbbit favorizálták.

Nekem a debreceni menzákat üzemeltető cég kocsija tetszett leginkább. Ők a Légy jó mindhalálig!-hoz nyúltak témáért és a "Nyilas Misi pakkot kap" -jelenetet vitték virágra, zseniálisan. Az ötlet is remek: mi másról szóljon egy menza kocsija, ha nem az étkekről, s ha már Debrecen, természetesen legyen a kollégium szép Móricz-szőtte története. A jó Nyilas Misi a jelenetből adódóan nem szerepelt ugyan a kocsin, de Böszörményi és csapata ott volt az ínycsiklandóra alakított kenyérrel, pereccel, kolbásszal: s mindez száraz- és élő virágokból!(320.000 szál száraz- és 3.200 szál élő virág, s ki tudja hány száz munkaóra segédletével)

Végül a versenyt (ráadásul a közönségszavazatos és a hivatalos zsűris formációt egyaránt!) egy fehér kompozíció nyerte, amit az évfordulós Liszt Ferenc emlékének szenteltek. Nekem egyáltalán nem tetszett, eleve kevés virág volt rajta, a zongora kókuszreszelékkel volt megszórva, szegény Liszt feje és a zongorán álló és forgó nőalak pedig inkább ijesztő volt, mint szép. Az egész egy Szász Endre tányérhoz hasonlított, tejfehérben. Talán a zongorából kiengedett galambok miatt szavaztak rá annyian? Ki tudja? De hát ízlések és virágkocsik! Mindenesetre a gyerekek azóta kopasztják a kertet és dömpereikből egyre-másra virágkocsikat gyártanak...